« Devizában utazunk! | Home | Svájc oldhatja meg oraszágunk munkaerőgondjait! »
hétfő, augusztus 08, 2011
A bonviván és a lótúró!
Voltál már bonviván? Én sem! De mi lett volna, ha azok vagyunk?
És ettél már lótúrót? Én sem.
Látszik nálatok se fejik a kancát! A mi nyugdíj miniszterünk viszont tudja, vagy legalábbis tudni véli, hogy mi lett volna ha!
A magán nyugdíjak az államnál maradtak volna.
Hát ha nagyapámnak négy töke lett volna akkor én most kecske lennék! (vagy valami ilyesmi)
Tudod okosnak lenni 1989-ben kellett volna. Nem elég örülni, illik tudni azt is minek kell örülni és minek nem. Nos a hiba csak ennyi volt 1989-ben. ( A többit a Web véges terjedelme miatt nem írom le. ) Rossz vonatra szálltunk. Ez a hiba sajnos ma is tart.
De ha Attila kardja meg kerül az átok minket elkerül!
A kardról én még nem tudok de, hogy egyre nagyobb a ránk nehezedő végtermék, arról sajnos igen. Azt meg biztosan tudom, hogy én azért nem szívesen nélkülözök kedves komám, hogy a görögöknek legyen tízszer annyi fizetésük fele annyi munkáért, tizennyolcadik havi bérük mikor nekünk a tizenkettő havi se olyan mint illene, és nem sorolom.
Tudod egyszer jó lenne már ha fordítva lenne. Nem a világ sajnálná le a Magyart, hanem mi a világot! És ez csak rajtunk áll.
Persze nem úgy, hogy az ország vezetőinek a nyelve, a külföldi vélt segítség reményében, ha nem a Német vagy az Orosz, akkor ép a Kínai miniszter ALFERTÁJA felé matat. Tudod manapság a híres Brezsnyevi csók máshogy néz ki mint 35 évvel ezelőtt. De ettől még csók az a javából!