Fricska

BUÉK!

BUÉK! BUÉK! De hova Buék? Ha jön a világnak, s vége vagyon, amit a banktól kapsz az egy vagyon!

Már, ha rendesen tartoztál neki e! És ugye ha nem leszel se Te se Ő, akkor a töke mégis csak nálad marad!

Gyerek korom idusán ez a BUÉK úgy is forgott, hogy „boldogulj, ahogy tudsz”. Ezt híták „ÚJ mechanizmusnak” és őseink gőzerővel tettek tönkre mindent, építés címén, amit lehet. Ezek nem”elkúrták”, áh, dehogy! Egyszerűen csak elbaszták! Úgy magyarosan! Ahogy szoktuk! Ezen példán felbuzdulva a mi generációnk meg a rendszerváltást rontotta el!

Már ha beszélhetünk egyáltalán rendszerváltásról. Ma ugyan az a diktatórikus protekcionalizmus – a jó életbe ezt a szót törölték pedig társadalomtudomány politikában jelen volt,- és semmi köze a protekcionizmushoz - ami a külgazdaság politika hatásai ellen védő abszurdum.

Szóval a protekcionalizmus a protekcióra építő társadalmi berendezkedés. Ami ugye sejthetően azt jelenti, hogy „aki közzel ül tűzhöz az melegszik”. Na már most! Ez Japán országban; Klán néven híresűlt el! Nem egy mai találmány. Már az Ősember a barlang előtt is annak a nőnek dobta a mamutcsontot, aki vele hált. Nyílván én is annak adok munkát inkább, akivel tudom, hogy jól kijövünk, mint sem egy ismeretlennek. Ja! Hogy nem is ez a baj hanem a mögöttesen meghúzódó kenőpénzek! Amik kikerülve valahogy az adóz - ÓZ a csodák csodája! – ás rendje alól saját zsebekbe vándorolnak! Hát kérem! Több dolgot tehetünk ez ellen!

1. Megszüntetjük az adót! Az adóból adomány lesz! Egyet neked, kettőt nekem! stb….

2. Megszüntetjük a zsebeket! A zsebkendőből fejkendő lesz! Ide fújhatod!

3. Bevezetjük az eurót és minden marad a régiben!

Egyébként ez is csak a jó magyar prűdségünknek köszönhető állszemérem. A magyar ember azt is tagadja, hogy pucéran született! ÁH,- hogy képzeled! Zsirardiban! Vagy TAKKO-ban!Vagy valami zsibis cuccban! Vagyis ami kellemetlen az nincs, vagy ne legyen, vagy ne beszéljünk róla, a lényeg, hogy ne ismerjük el! Légy a levesben! Na persze ezt már senki sem hagyja szó nélkül, - feltéve, hogy a légy az Ő levesében van! Bezzeg, ha a másikéban, akkor ádáz pillantásokkal figyeli, hogy az „istenit mikor kanalazza már be azt a kis dögöt ez a marha! „

Ilyenek lennénk? Igen sajnos.

De egyszer majd, ha rendes bérek és nem juttatások által mindenki annyi jövedelemhez juthat legálisan a magyar dolgozó társadalom egyre fogyó minden tagja, vegyítve egy kis megbecsüléssel, amennyi a megélhetését az általános jólét szintjén képes tartani, a korrupció biztos visszaesik magától!

Kényszerítő intézkedésekkel ezt megszüntetni, olyan, mint az ötéves Pistikének lefekvés előtt, levetíteni a Belfegor című filmet. Mindenki bánni fogja!

Szóval BUÉK! Boldog Új Évet Kívánok! Eredetileg esztendő vót, de nem lehetet az istennek se ráhúzni az É re az esztendőt így oszt lett év.

Miért nem kívántam előre időbe Boldog Új Évet? Nem a feledékenység az oka! Egyszerűen úgy éreztem, ezt az újévet mintha ellopták volna tőlünk. A régi meg már olyan csepű, hogy szóra sem érdemes. Miniszterelnökünk a dolgok helyes tudatában vázolta Újévi köszöntő beszédében, hogy a remény hal meg utoljára! Hát kedveskéim, reménykedjünk! MIBEN? Hogy; nem lesz újabb gazdasági krach, hogy Magyarország Önerőből is képes lesz termelő, valóságos nem kozmetikázott profitot elő állítani, hogy Magyarország áttudja, ütemeztetni az államadósság visszafizetésének ütemét és az így felszabaduló tőkemaradványt okos befektetések által megtöbbszörözi és a hasznot a gazdaság fellendítésére lokalizálja. Nem a papír piacot és nem a virtuális valóságot, hanem az érinthetőt, a kézzel foghatót kell fejleszteni akkor is ha ez egyeseknek – akik ebből húztak idáig hasznot nyílván nem tetszik. Hasznot csak a valóságos piacon lehet realizálni és csak előállított termékkel. A papírok kamata és az az egyszerű matematikai játték, hogy melyik napszakban vásárolok és adok el részvényt vagy árut attól függően, hogy hogyan változik a forint deviza árfolyam, az jó egy szatócs boltosnak akinek ötszázmilliós árukészlete van, de nem elég egy ország kincstárának a rendbetételéhez. Már ha van ilyen.

Azok a multimilliomosok, akik 1983-1987 között az akkori vezetés beleegyezésével és pénzben nyújtott támogatásával ( a Grósz és a Horn kormány árnyékában) vásároltak ki állami részeket szinte ingyen, magánvagyonként, most kárpótolhatják az államot és ne elvigyék a tőkét az országból, - miközben még adakoznak is nyilvánosan, persze milliárdnyi részben - de kötelesek erkölcsileg mindenkép visszaadni a kölcsönt. Nem a Nemzeti bank tartalékaira kell építeni, hanem az elherdált vagyon darabkáit kell összeszedni! És nem szabad elfelejteni! Politika csak egy fajta van!