Fricska

Az Unió a Massage meg a José

A barátom alig pár perc telefonon történt beszélgetés után igen csak, a hangján jól érezhetően izgalmi állapotba vágta magát és szinte ziláltan bizonygatta, hogy az én tudásom az a nem tudás legalja és igazándiból, mégis csak akkor jó a dolog, ha nem a saját semmibe sem kerülő – szerény keretek közzé szorított - munkámmal álok elő a web-en, hanem inkább megvásárolom potom pénzért az Ő általa nyújtott szolgáltatást.

Biztos igaza is van. De sajnos erre nekem nem telik. Most. Szerintem –bár félórája leraktuk a telefont, a titkárnőjének még midig pörög, hogy az emberiségből - értsd e tömegen szerény személyemet – kihalt az értelem és mindenki mindent ingyen akar.

A hangjából és a hangsúlyból ítélve, ha így folytatja még akár a szívinfarktusig is eljuthat a ranglétrán. Mert ugye a „Mid van? ” kérdésre a 5. vagy a 6. érettségi találkozón, a házam, kocsim, húszéves feleségem helyett, a mai kor helyes válaszai a következők; lakóparkom, lakókocsim, huszadik éves feleségem, beépített Viagra adagolóm és egy kantál - alumínium pacemakerem is van ami a 130-as pulzust alapból viszi.

Na erre varrjál gombot; „Kedves Öcsém!”

Tehát a barátom súlyos Önmarcangolását halva, kiutaltam neki postán egy Thai Massage jegyet, melyen széljegyzetként feltüntették a „prosztata” megkülönböztető megjegyzést. Remélem, ha legközelebb beszélünk, sokkal nyugodtabb lesz.

Szerintem a kormány az ellenzék képviselőinek kiutalhatna egy ilyen kis „massage” jegyet legalább egy alkalomra, míg rendeződnek a dolgok. Egyébként José Manual Barrozo elnök inkább beszél a Magyar ügyről mintsem arról, hogy a görög – spanyol - olasz „Latte Macchiato” mennyibe is fog kerülni az EU-nak. Úgyhogy egy jegy neki is jár!